Jun Ji Hyun -

Alig kinyitottam a szemem és pár szót beszéltem YiYivel, ő ki is viharzott. Nem értettem mi ez az egész, de sebaj. A fiúk mintha nem is tudom mit láttak volna úgy figyeltek.
- Mit néztek ennyire? *kérdeztem.*
- Téged. . *mondta Jonghyun.*
- Minek?
- Miért csináltad ezt?
- Hogy ne égjünk be a koncerten. . .
- YiYi hibája. . *mondta Key.*
- Ne merd ezt mondani! *szóltam rá, de nem tudtam kiabálni.* - Egyedül az én hibám ez. . ne merjétek YiYi-re fogni. Meg a ti hibátok. .
- Mert? *akadt ki Onew.*
- Mert ha nem rendeztek hisztit akkor nem lennék itt és nem lenne ez a nagy konfliktus köztünk. .
De aztán nem tudtunk többet beszélni mert YiYi megjelent háta mögött Dongwooval. Nagyon megörültem neki. A többiek kimentek és ketten voltunk a szobába  Dongwooval.
- Nagyon örülök neked! *mosolyogtam.*
- Én is örülök, hogy láthatlak, de valahogy nem így képzeltem el a második találkozásunkat.
- Én se. .
- Miért csináltad ezt?
- Mert nem akartam leégni a rajongók előtt.
- Nem fogtok leégni!
- Majd meglátjuk.
- Nyugi, most ne ezzel foglalkozz!
- Rendben Oppa.
- Láttam az új képeteket! *vigyorgott.*
- Már meg is jelent?
- Igen, posztert csináltak belőle. *mosolygott.*
- Fogadok, hogy neked meg van Oppa. *kuncogtam kicsit.*
- Igen! *bólintott.*
- Édes. *motyogtam.*
- Hogy mondod? *hajolt bele az arcomba.*
- Semmi-semmi! *legyintettem.*

- Hát jó, és a barátomnak se mondod el?
- Milyen barátodnak?
- Titkos barát, senki se tud róla. De neked most megmutatom. *vigyorgott és előkapott egy plüss krokodilt.*
- Neee. *nevettem kicsit.* - Oppa, ez a te barátod? *vettem el tőle.*
- Igen! Mondd el neki amit mondtál! *mosolygott.*
- Na jó. *suttogtam a krokodilnak.* - Az Oppa nagyon helyes és édes személyiség. De psszt, ne mondd el neki!
- Nem fogja elmondani. *vigyorgott Dongwoo.*
- Helyes. Nagyon szeretni való. *szorítottam magamhoz és megszagoltam. Oppa illata volt.*
- Itt hagyhatom neked ha szeretnéd. *mosolygott.*
- Tényleg? *csillant fel a szemem.*
- Persze! *vigyorgott.*
- Köszönöm Oppa. *vigyorogtam én is.*
- Örülök, hogy jobb kedvet tudtam neked varázsolni. *mosolygott még mindig.*
- Én is örülök, hogy itt vagy és jobb lett a kedvem.
- Nem tudom, tuti nem láttál, de ott voltam a koncerteteken a múltkor. *mondta, bár ez sehogy se jött a témához.*
- Tényleg? *kérdeztem.*
- Igen!
- Hol?
- A közönség közt. Nem akartam feltűnő lenni ezért elég hétköznapi cuccba voltam. *mosolygott.*
- Áh értem. Ez kedves tőled Oppa. De te tényleg a rajongónk vagy?
- Igen!
- Ezért a mi zenénk a csengőhangod?
- Igen, ahogy mondod! *mosolygott és bólogatott.*
- Tudod mikor még nem debütáltunk YiYivel én is nagy INFINITE fan voltam.
- Voltál?
- Vagyok. *pirultam kicsit el.*
- Édes. *motyogott.*
- Hogyan?
- Majd a kis barátom megsúgja. *kacsintott és kuncogott.* - Akkor ezek szerint kölcsönös a rajongás.
- Igen, úgy látszik. *mosolyogtam.* - Oppa. .
- Hm?
- Eljössz majd a SHINee-val közös koncertünkre is?
- Persze, de ne gondolj mindig a munkára!
- Rendben, csak most eszembe jutott.
- Rendben. Nem kérsz valamit?
- Nem.
- De kéne enned valamit!
- De nem tudom, hogy ehetek-e.
- Mivel nem ettél rendesen, ezért valószínű, hogy ehetsz. *mosolygott kedvesen.* - Hozok neked pudingot oké?
- Rendben!
- Milyet szeretsz?
- Vanilliás! *mosolyogtam.* - Nem szeretem a csokisat. .
- Értem. Akkor mindjárt jövök! *állt fel és kiment.*
Addig felmértem a kis krokodilt. Tuti nem ilyen dedós, hogy krokodilja legyen. Szerintem direkt nekem hozta, lehet, hogy az övé volt, de ha tényleg ragaszkodna hozzá akkor nem adta volna oda. De édes tőle. Majd észre se vettem olyan gyorsan visszajött.
- Egy vanilliás puding rendelve! *mondta és odaadta nekem.*
- Köszönöm. *mosolyogtam.*
- Én is eszek veled! *mosolygott.*
- Rendben Oppa. *majd koccintottunk a kanalakkal és enni kezdtünk.*
Mikor megettük kidobta a kukába és visszaült mellém.
 - Nincs dolgod Oppa? Nem tartalak fel?
 - Nem tartasz fel! *mosolygott.*
- Szívesen vagyok itt.
- Biztos?
- Igen!
- Köszönöm. *mosolyogtam.*
- Ugyan.
 Majd még beszélgettünk kicsit és elaludtam. Nem tudom mennyit aludtam, de arra keltem, hogy valaki simogatja a kezem.
- YiYi. *néztem fel.*
- Itt vagyok. *mosolygott.*
- Köszönöm. *mosolyogtam.*
- Pihenj.
- Pihentem. *öleltem át.*
- De neked most többet kell!
- Tudom. De tegnap is felidegesítettek a fiúk..
- Mert?
- Azt mondták, hogy ez a te hibád. De kiosztottam őket.. mert nem a te hibád!
- Igazuk van. *sóhajtott.*
- Nincs!
- De! Nagyon rossz barát vagyok..
- Nem! Te vagy a legjobb barát!
- Akkor nem lennél itt.
- Ez csakis az én hibám!
- Nem.
- YiYi!
- Jó, ezt hagyjuk mert neked most pihenned kell!
- De ne hibáztasd magad!
- Jó, de akkor te meg pihenj!
- Jó. *öleltem magamhoz a krokodilt amit Dongwootól kaptam. YiYi csak mosolygott.*
- Dongwoo Oppa adta tegnap. *mosolyogtam én is.*
- Kedves tőle. Cuki ez a kis krokodil.*
- Igen. *bólogattam.*
- Megnyugtatott?
- Igen, nagyon kedves és tudtad, hogy már posztert csináltak a képünkből? Dongwoo Oppanak már meg van.
- Tényleg?
- Igen. *vigyorogtam.* 
- Én meg kiderítettem ki a másik nagy rajongónk a bandából. *mosolygott.*
- Naa?
- Sungjong Oppa.
- Oh igazán?
- Igen. *mosolygott. Teljesen lázba jött.*
- Ez nagyszerű. Ő is aranyos. *mosolyogtam.*
- Igen, nem is kicsit. *mosolygott.*
- Jól kijöttök mi? *kérdeztem.*
- Igen, kedves az Oppa.
- Elhiszem. *mosolyogtam.*
- De te is elvagy Dongwoo Oppaval.
- Igen, bízok benne, de nem tudom miért. *elmélkedtem el.*
- Mert kedves és szeretni való.
- Lehet, de ettől még miért bíznék meg benne?
- Nem tudom. Te amúgy is előbb megbízol az emberekbe mint bárki más.
- Ez igaz. . utálom ezért magam.
- Ugyan, ne utáld! *mosolygott.*
- Nyaaah.
- Pihenj!
- De te is! Menj haza nyugodtan!
- Lehet hazamegyek. *mondta.*
- Nyugodtan. *mosolyogtam.* - De vigyázz magadra!
- Vigyázok! *mosolygott.* - Majd még jövök!
- Okés.
- Szia! *mosolygott majd elment.*
- Szia! *mosolyogtam én is és alig lehunytam a szemem már megint aludtam.*
Nem tudom miért alszom ennyit, vagyis azt tudom, de idegesít, hogy ennyit alszom. Mikor felébredtem Dongwoo ott volt mellettem.

- Oppa! *örültem meg neki és mint egy kislány szorongattam a krokodilt amit tőle kaptam.*
- Szia! *mosolygott.* - Hogy vagy?
- Jobban kicsit, bár még a fejem nagyon fáj.
- Kérjek neked gyógyszert?
- Már kaptam, de nem sokat hatott. De ne kérj másikat, kibírom. *mosolyogtam.*
- Biztos?
- Tuti!
- Rendben.
- És te, hogy vagy Oppa?
- Én jól. Bár aggódtam érted picit ma, de csak most tudtam jönni mert sok dolgom volt.
- Jaj ugyan. . senki se mondta, hogy kötelező ide jönni Oppa.
- De szívem jogának tartom. *mosolygott. Olyan aranyos volt.*
- Ahogy érzed. *mosolyogtam.*
- De csak azért voltam nyugodt mert tudtam, hogy a barátom vigyáz rád. *vette el a krokodilt tőlem és úgy csinált mintha leharapná az orrom a krokodil.*
- Oppa. *kuncogtam.*
- Hm?
- Ez csikis.
- Csikis vagy?
- Nagyon.
- Hm.  .ezt jegyzem és egyszer felhasználom! *kuncogott ördögien.*
- Neee. *nevettem.*
- Dee! *mosolygott.*
- És te Oppa? Csikis vagy?
- Kicsit. *mutatta az ujjaival.*
- Hm. .
- De van egy hely ahol nagyon. *kacsintott.*
- Megfogom találni! *mondtam és elnevette magát.* - Mi az?
- Semmi. *rázta a fejét.*
- Ne gondolj rosszra Oppa! *kuncogtam én is.*
- Én sose. *mosolygott.* - Csak édes voltál.
- Tényleg?
- Igen! *bólintott.*
- Köszönöm. *mosolyogtam.*
- Jéé. . a képem. *vette el az ágyam mellőli asztalról a képét ami nem tudom, hogy került oda.*
- Igen, Woohyun Oppa adta YiYi-nek és ő meg nekem. *mosolyogtam.* - De fogalmam sincs, hogy került ide. Otthon volt. *vakartam a fejem.*
- Oh de kedves ez Woohyuntól.
- Igen.
- Talán YiYi hozta ide, nem?
- Megeshet. Nem tudom. Kiderül. *mosolyogtam.* - De add vissza Oppa! *kaptam ki a kezéből és magamhoz szorítottam.*
- Jól van, nem akartam elvenni, nyugi. *mosolygott.*

Kwon Yeon Yi.~

- Meggyőztél. *pislogtam még mindig rajta.*
- Van valami rajtam? *kuncogott.*
- Szerinted minden napi az, hogy veled utazok? Jó, hogy megbámullak.
- Oké, amiatt nem aggódok, hogy nem vagy bezárkózott. *nevetett fel.* - Könnyen megnyílsz másoknak.
- Ez nem igaz! És pont te beszélsz? Csak úgy felajánlottad egy vadidegennek, hogy megszárítod a haját.
- Nem vagy idegen! Te vagy a 2G egyik tagja. *kuncogott.*
- Csak nem vagy fanboy? *kuncogtam.*
- Én? *mutatott magára.* - Dehogy!
- Nem mintha én Inspirit lennék.
- Ühüm. *vigyorgott rajtam és megharapta az ajkát, hogy ne nevessen. Inkább nem szóltam semmit, csak mentünk tovább. Mikor megérkeztünk a céghez nem akartam nagy felhajtást. Így kivett nekem a kesztyűtartóból egy napszemüveget. Igen, tudom, hogy késő van már, de muszáj. Utána csak jönnének a kérdések, hogy mit keresek itt. Besétáltunk egy öltözőbe, majd ott keresgélni kezdett.*
- Cica! *rohantam oda hozzá, de elfutott.* - Gonosz!
- Az-az egyik staffosé. Nem igazán barátkozik, mert fél. Ma állatorvoshoz vitte és addig behozta. Biztos van valami dolga, utána viszi haza.
- Ah, értem. Megszeretném simogatni. *mentem utána, de csak nem jött oda hozzám.*
- Mi a fúkkal már kielemeztük, hogyan lesz kedves és cuki. Figyeld! *vett elő valami játékszert, amire a cica egyből odafutott.*
- Magic! *kuncogtam el magam.*
- Aha. *kuncogott ő is. Nagyon édes volt. Majd mikor a cica nem figyelt, felkapta és a kezembe nyomta.*
- Ah, de édes vagy! *emeltem magamhoz és szinte halálraöleltem. Csóri... de nem tehetek róla, annyira aranyos és cuki.* - Félni fog a hajszárítótól.
- Tényleg, a hajad. *kapta ki a kezemből a cicát.* - Megfogsz fázni, szárítsuk meg.
- De már félig megszáradt.
- Nem baj, gyere! *húzott oda az egyik székhez és leültetett. Bedugta a konnektorba, bekapcsolta és elkezdte szárítani a hajamat. Olyan óvatosan nyúlt hozzá, hogy alig éreztem az ujjait. De mégis nagyon jól esett és ott helyben eltudtam volna aludni. Kizökkentettem magamat ebből a gondolatmenetből, mert pár perc múlva készen is lett.* - Vasaljak rajta?
- Jaj, nem kell. *pattantam fel.* - Köszönöm.
- Gyere! *húzott oda magához és elkezdte azt is.*
- De miért? Mindjárt fekszek le.
- Ezért! *fogta a telefonját és hajvasaló a másik kezében volt. Majd behajolt az arcom mellé és készített egy közös képet.*
- Mit csinálsz vele? *néztem furcsán.*
- Majd meglátod. *kuncogott. Ahogy befejezte újra felálltam, ő pedig engem nézett.* - Akkor mesélsz?
- Nem akarlak ezzel terhelni. *húztam egy kicsit a szám. Újra eszembe jutott minden, pedig már el is felejtettem.*
- Kérlek! *kérlelt. Sóhajtottam egyet, majd elmeséltem neki mindent az elejétől kezdve, teljesen a végéig.*
- Az a... a Hyung, hogy tudott így megalázni téged? Ez gerinctelenség és pofátlanság...
- Az... de nem is érdekel.
- Nem is érdemli meg, hogy foglalkozz vele! Te így vagy jó, ahogy vagy! És tudom, hogy a 2G nagyszerű banda lesz... már annyi rajongótok van, el se tudod képzelni, hogy mennyi lesz később.
- Így gondolod?
- Persze. *bólogatott.*
- Köszönöm. De most hazamennék.
- Hazaviszlek.
- Az jó lenne. *mosolyogtam, majd indultunk is. Megálltunk a panel előtt, ahol éppen lakunk.*
- Itt laktok?
- Ilyen ideiglenes. Ha sok pénzünk lesz, veszünk házat.
- Melyiken vagy?
- 4. emelet 14-es szoba.
- Négy négy... *kuncogott.*
- Igen, könnyű megjegyezni. *kuncogtam én is.* - De most akkor megyek. *csatoltam ki magam.* - Köszönök mindent.
- Én is. *mosolygott.* - Örülök, hogy találkoztunk és megismerhettelek.
- Úgyszintén. *mosolyogtam vissza. Integettem neki, majd kiszálltam. Ő közben elindult. Míg láttam elmenni, addig integettem. Utána pedig mentem fel a lakásra.*
Fent beszélgettem még egy kicsit YuYuval. Ami alapján kiderült, hogy a SHINee őt is teljesen megutálta. Nem tudom, hogy mire jó nekik ez most az egész, de inkább hagyom a francba. Viszont annak örültem, hogy legalább jó emberrel volt, aki Dongwoo személyében jelent meg. Lezuhanyoztam, majd lefeküdtem aludni. Reggel mikor felkeltem, akkor láttam, hogy elaludtam. Már 11 óra is elmúlt. 10-re be kellett volna mennem próbálni, de nem érdekel... azért se megyek be. Magamhoz vettem a telefont és akkor vettem észre, hogy 3000 értesítőm jött. De mire? Nem raktam fel semmi olyat. Megnéztem, hogy mi volt az. Erre azzal a képpel találtam magam szembe, amit tegnap Sungjong csinált.
-"A túl tökéletes Sungjong hivatalosan is a 2G stylist-ja lett. kkk~ Mókás este volt." Még, hogy mókás... mi volt ezen mókás? "Ne téveszd meg a rajongókat. kkk~ Ez nem hivatalos, csupán Oppa új foglalkozást keress.~"
*ahogy elküldtem a tweetet, úgy csengettek az ajtónkon. Ki lehet itt ilyenkor?*
- YuYu, nyiss ajtót... légysziiii! Lusta vagyok! *dőltem vissza a párnámra. Csak csengettek.* - YuYu!
*Benéztem a szobájába, de nem volt ott. Így én nyitottam ajtót. Persze, egy szál alvósban.*
- Tádá! *jelent meg előttem Sungjong. Mit ne mondjak... majdnem szívrohamot kaptam, olyan kis jelenetet levágott.*
- O-oppa. *inogtam kissé meg. Ez egyre kínosabb. Tegnap úgy látott, mint valami ázott kutyát. Most meg alvósban, egyre jobb.*
- Végre felébredtél. *kuncogott.*
- Honnan...
- 10-kor küldtem el a lakásotok előtt a tweetet és addig vártam, hogy válaszolj. Gondoltam akkor már biztos fent leszel és csengetek.
- Te nem vagy normális... *kerekedtek ki a szemeim.* - Gyere be! *invitáltam be.*
- Igazság szerint, egy szívességet szeretnék kérni...
- Mégpedig? *ültettem le és mellé ültem.*
- Megszárítanád a hajamat?
- De, hát nem is vizes. *érintettem meg.*
- Ma lesz egy fotózásom egy sportmagazinnak. Szörfös leszek és vizes lesz a hajam, szóval szeretném, ha eljönnél.
- És szárítsam meg a hajad? *kuncogtam el magam.*
- Aha, légyszíves. *nevetett.*
- Végül is... egy kölcsön hajszárítás... visszajár. *álltam fel.* - Mikor lesz? Összekészülődök akkor.
- Nem kell sietned, csak nyugodtan.
- Kérsz valamit?
- Nem, köszönöm.
- Akkor addig nézz egy kis TV-t. *nyújtottam neki oda a távirányított, majd elindultam készülődni. Gyorsan rendbe szedtem magamat. Amikor pedig készen lettem már indultunk is a partra. Sungjong mellett elfelejtettem minden bajomat, mert folyamatosan nevetett és nekem kedvezett. Elment öltözni, majd neki is vágott szelni a vizet. Nagyon ügyes volt. Én is szeretnék így szörfözni, mint ő. De nem hiszem, hogy nekem lenne ilyenekre időm. Ahogy néztem őt, elkuncogtam magam. Sokszor nézett arra felém, de próbált a kamerára koncentrálni. Viszont, így vizesen még szexibb volt, mint eddig.*
- Szia! *integettem neki. Mosolygott, majd újra a kamerára figyelt. Elég sokáig a vízben volt. Féltem, hogy megfog fázni. De mikor már elkezdtem volna aggódni, akkor közölték vele, hogy jöjjön ki a vízből. A parton készítettek róla még pár fotót, majd ahogy készen lett, jött is be velem az egyik felállított stúdióhoz, amit direkt erre a célra csináltak. Viszont szerintem, inkább hasonlított sátorra, mint stúdióra.*
- Hova dugom be? *kezdtem keresgélni konnektort.*
- Akkumulátoros. *mutatta.*
- Jaaaa. *ámuldoztam.* - Na, ülj le!
- Oké. *vigyorgott és leült. Én pedig elkezdtem szárítani a haját. Láttam rajta, hogy élvezi. De ki nem? Nekem is olyan jól esik, ha valaki kényeztet.*
- Kész is!
- Ez gyors volt.
- Maxra állítottam.
- Köszönöm. *mosolygott.*
- Kérdezhetek valamit?
- Persze.
- Woohyun Oppa azt mondta, hogy a bandátokból van két rajongónk. Kik azok? Az egyik Dongwoo Oppa, igaz?
- Bingó. *bólogatott.*
- De ki a másik?
- Szerinted?
- Nem tudom...
- Keresi a társaságod és elhív magával mindenfelé... nem elég egyértelmű?
- Hm... mondjuk Woohyun O...
- YiYi! *szólt közbe.*
- Csak vicceltem. *nevettem fel.* - Te vagy az?
- Azt hiszem. *nyújtotta a nyelvét.*
- Te kis hazug!
- Ha akkor bevallom, akkor egyből elszállsz...
- Nem is! Bezzeg te elvártad, hogy túl tökéletes legyél. *löktem meg kicsit.*
- Ez alap! *állt fel.*
- Hogy ismertetek meg minket?
- Titok.
- Ne titkolózz!
- Deeee.
- Oh, Sungjong-shi... *lépett be egy újságíró.* - Wow, 2G YiYi! Micsoda meglepetés! Csak nem elkísérte önt a barátnője? *fordult Sungjonghoz.*
- Te-tessék?
- Nem vagyok a barátnője. Kérem, ne terjesszen semmilyen pletykát! Hazamegyek. *fordultam Sungjonghoz.*
- Mi? Máris? Azt hittem, hogy ketten... *de nem fejezte be, mert az újságíró még mindig ott volt.* - Ahogy gondolod.
- Add ide a telefonod!
- Oké. *nyújtotta át, majd a kakaotalkon megkerestem magamat és bejelöltem.*
- Szia! *integettem.* - További szép napot!
- Szia. *integetett vissza és nagyokat mosolygott. Hazamentem és gyakorolni kezdtem egy kicsit. Bár elég nehéz volt Key nélkül, de valahogy megoldottam. Észre se vettem, hogy elrepült az idő. Felhívtam YuYut, mert már aggódtam miatta. Nagyon makacskodott, de mivel elfáradtam semmi erőm nem volt vitatkozni. Elvánszorogtam magam az ágyamig, majd lefeküdtem és aludtam. Reggel mikor felkeltem YuYu már megint nem volt otthon. Miért kell ennyire törekednie? Csak felsóhajtottam. Reggeliztem és megint nekiálltam a koncerttel kapcsolatos dolgoknak. Újra eltelt az idő, már csak arra eszméltem fel, hogy a menedzser hív.*
- YiYi, azonnal gyere! YuYu, kórházba került!
- Később mindent elmagyarázok!
Magán kórház volt, hogy a rajongók ne tudjanak meg semmit. Mikor beléptem a kórtermébe a SHINee már ott volt. Beszéltem egy kicsit a menedzserrel, majd sürgős dolga akadt és elment.
- Ti minek vagytok itt? *fordultam a SHINee felé.*
- Azért ennyire mi se vagyunk gerinctelenek,  hogy magára hagyjuk. *válaszolt Jonghyun.*
- Ja, persze... *húztam a szám.*
- Neked kellett volna itt lenned először! Ha jössz normálisan próbákra akkor ez most nem történt volna meg. *vágta a fejemhez Key.*
- Most azt hiszed, hogy ez az én hibám?
- Nem elég, hogy rossz leader vagy, de borzalmas barát is. *folytatta Onew.*
- Ne szólj szám, nem fáj fejem. *kezdtem rá hunyorítani. Tudom, hogy igaza van és tényleg az én hibám az egész. Nem lett volna szabad magára hagynom és csak Sungjonggal törődnöm. Elővettem a telóm és írtam is neki kakao-n.*
-"Szia.~Hol vagy?"
- "Szia. Dolgozom és te?"
- "Kórházban..."
- "Tessék?! Mit csinálsz te ott?"
- "Nem én... YuYu."
- "Oh, jobbulást neki."
- "Kérhetnék egy szívességet?" 
- "Most már mindig szívességet fogunk kérni egymástól?"
- "Oppa..."
- "Na, mondd..." *közben láttam, hogy Key szeme majd kiesik annyira nézte, hogy mit írok.*
- "Tudnál szólni Dongwoonak, hogy jöjjön ide? Nagyon sokat segítene... YuYu és ő megbíznak egymásba. Biztos jól esne neki, ha itt lenne most. Kérlek!" 
- "Meglátom, hogy mit tehetek...."
- "Köszönöm." 
*5 perc múlva már kaptam is az üzenetet.*
- "10 perc és ott lesz."
- "Köszönöm szépen!"
- "Jössz nekem eggyel."
- "Majd meghívlak valamire."
- "Szavadon foglak." 
- Tudnátok figyelni rá egy picit? *fordultam feléjük.* - Mindjárt jövök.
- YiYi! *szólított meg YuYu, felébredt.* - Hol vagyok!
- Hál' istennek! *karoltam át szinte azonnal. Nagyon féltem őt.* - Kórházban.
- Miért?
- Túlterhelted magad és összeestél. Pár napig feküdnöd kell és pihenned, különben nem gyógyulsz fel rendesen!
- Sajnálom, hogy gondot okoztam. *hajtotta le a fejét.*
- Egyáltalán nem okoztál gondot. *simogattam a haját.*
- De most van egy meglepetésem neked, ígérem, hogy utána beszélünk! *mosolyogtam rá.*
- Visszajössz majd?
- Persze. *bólogattam és indultam is meg a kórház elé. Várakozni kezdtem. Néztem mindenfelé, hogy hol láthatom meg. Láttam, hogy valaki kiszáll egy fekete autóból és nagyon ismerős volt nekem.* - Sunbae!
- YiYi! *mosolygott rám.*
- Köszönöm, hogy eljöttél és sajnálom, hogy megzavartalak.
- Olyan gyorsan jöttem, ahogy csak tudtam... de ugye jól van?
- Most kelt fel, mintha csak tudta volna, hogy jössz. *kuncogtam el magam.* - Gyere! *kezdtem el húzni a kórteremhez.*
- Itt vagyok! *léptem be. Mögöttem pedig Dongwoo állt. Megvetően nézett kissé a SHINee-ra talán a történtek után. Szó nélkül meghajolt nekik és közelebb lépett YuYuhoz.*
- Hogy vagy? *mosolygott rá.*
- Akkor egyszer egy! *fordultam a SHINee felé.* - Most Sunbae marad itt... szóval, kifelé!
*Nem kellett sokáig könyörögni nekik, megindultak.*
- Attól, mert még idehoztad nem lesz jobb. *suttogta mellettem Jonghyun.* - A felelősség rajtad van és te elbuktál, mint barát és, mint leader. Menj haza és ápolgasd a kicsi lelkedet.
Szinte szíven ütöttek a szavai, de mivel nem akartam YuYuékat zavarni, így úgy tettem mintha Jonghyun semmi sértőt nem mondott volna. Csak kifordultam és magukra hagytam őket. Ez a bunkó... legszívesebben álomba sírnám magam, ahonnan soha többet nem kelnék fel.