Kwon Yeon Yi.~

- Meggyőztél. *pislogtam még mindig rajta.*
- Van valami rajtam? *kuncogott.*
- Szerinted minden napi az, hogy veled utazok? Jó, hogy megbámullak.
- Oké, amiatt nem aggódok, hogy nem vagy bezárkózott. *nevetett fel.* - Könnyen megnyílsz másoknak.
- Ez nem igaz! És pont te beszélsz? Csak úgy felajánlottad egy vadidegennek, hogy megszárítod a haját.
- Nem vagy idegen! Te vagy a 2G egyik tagja. *kuncogott.*
- Csak nem vagy fanboy? *kuncogtam.*
- Én? *mutatott magára.* - Dehogy!
- Nem mintha én Inspirit lennék.
- Ühüm. *vigyorgott rajtam és megharapta az ajkát, hogy ne nevessen. Inkább nem szóltam semmit, csak mentünk tovább. Mikor megérkeztünk a céghez nem akartam nagy felhajtást. Így kivett nekem a kesztyűtartóból egy napszemüveget. Igen, tudom, hogy késő van már, de muszáj. Utána csak jönnének a kérdések, hogy mit keresek itt. Besétáltunk egy öltözőbe, majd ott keresgélni kezdett.*
- Cica! *rohantam oda hozzá, de elfutott.* - Gonosz!
- Az-az egyik staffosé. Nem igazán barátkozik, mert fél. Ma állatorvoshoz vitte és addig behozta. Biztos van valami dolga, utána viszi haza.
- Ah, értem. Megszeretném simogatni. *mentem utána, de csak nem jött oda hozzám.*
- Mi a fúkkal már kielemeztük, hogyan lesz kedves és cuki. Figyeld! *vett elő valami játékszert, amire a cica egyből odafutott.*
- Magic! *kuncogtam el magam.*
- Aha. *kuncogott ő is. Nagyon édes volt. Majd mikor a cica nem figyelt, felkapta és a kezembe nyomta.*
- Ah, de édes vagy! *emeltem magamhoz és szinte halálraöleltem. Csóri... de nem tehetek róla, annyira aranyos és cuki.* - Félni fog a hajszárítótól.
- Tényleg, a hajad. *kapta ki a kezemből a cicát.* - Megfogsz fázni, szárítsuk meg.
- De már félig megszáradt.
- Nem baj, gyere! *húzott oda az egyik székhez és leültetett. Bedugta a konnektorba, bekapcsolta és elkezdte szárítani a hajamat. Olyan óvatosan nyúlt hozzá, hogy alig éreztem az ujjait. De mégis nagyon jól esett és ott helyben eltudtam volna aludni. Kizökkentettem magamat ebből a gondolatmenetből, mert pár perc múlva készen is lett.* - Vasaljak rajta?
- Jaj, nem kell. *pattantam fel.* - Köszönöm.
- Gyere! *húzott oda magához és elkezdte azt is.*
- De miért? Mindjárt fekszek le.
- Ezért! *fogta a telefonját és hajvasaló a másik kezében volt. Majd behajolt az arcom mellé és készített egy közös képet.*
- Mit csinálsz vele? *néztem furcsán.*
- Majd meglátod. *kuncogott. Ahogy befejezte újra felálltam, ő pedig engem nézett.* - Akkor mesélsz?
- Nem akarlak ezzel terhelni. *húztam egy kicsit a szám. Újra eszembe jutott minden, pedig már el is felejtettem.*
- Kérlek! *kérlelt. Sóhajtottam egyet, majd elmeséltem neki mindent az elejétől kezdve, teljesen a végéig.*
- Az a... a Hyung, hogy tudott így megalázni téged? Ez gerinctelenség és pofátlanság...
- Az... de nem is érdekel.
- Nem is érdemli meg, hogy foglalkozz vele! Te így vagy jó, ahogy vagy! És tudom, hogy a 2G nagyszerű banda lesz... már annyi rajongótok van, el se tudod képzelni, hogy mennyi lesz később.
- Így gondolod?
- Persze. *bólogatott.*
- Köszönöm. De most hazamennék.
- Hazaviszlek.
- Az jó lenne. *mosolyogtam, majd indultunk is. Megálltunk a panel előtt, ahol éppen lakunk.*
- Itt laktok?
- Ilyen ideiglenes. Ha sok pénzünk lesz, veszünk házat.
- Melyiken vagy?
- 4. emelet 14-es szoba.
- Négy négy... *kuncogott.*
- Igen, könnyű megjegyezni. *kuncogtam én is.* - De most akkor megyek. *csatoltam ki magam.* - Köszönök mindent.
- Én is. *mosolygott.* - Örülök, hogy találkoztunk és megismerhettelek.
- Úgyszintén. *mosolyogtam vissza. Integettem neki, majd kiszálltam. Ő közben elindult. Míg láttam elmenni, addig integettem. Utána pedig mentem fel a lakásra.*
Fent beszélgettem még egy kicsit YuYuval. Ami alapján kiderült, hogy a SHINee őt is teljesen megutálta. Nem tudom, hogy mire jó nekik ez most az egész, de inkább hagyom a francba. Viszont annak örültem, hogy legalább jó emberrel volt, aki Dongwoo személyében jelent meg. Lezuhanyoztam, majd lefeküdtem aludni. Reggel mikor felkeltem, akkor láttam, hogy elaludtam. Már 11 óra is elmúlt. 10-re be kellett volna mennem próbálni, de nem érdekel... azért se megyek be. Magamhoz vettem a telefont és akkor vettem észre, hogy 3000 értesítőm jött. De mire? Nem raktam fel semmi olyat. Megnéztem, hogy mi volt az. Erre azzal a képpel találtam magam szembe, amit tegnap Sungjong csinált.
-"A túl tökéletes Sungjong hivatalosan is a 2G stylist-ja lett. kkk~ Mókás este volt." Még, hogy mókás... mi volt ezen mókás? "Ne téveszd meg a rajongókat. kkk~ Ez nem hivatalos, csupán Oppa új foglalkozást keress.~"
*ahogy elküldtem a tweetet, úgy csengettek az ajtónkon. Ki lehet itt ilyenkor?*
- YuYu, nyiss ajtót... légysziiii! Lusta vagyok! *dőltem vissza a párnámra. Csak csengettek.* - YuYu!
*Benéztem a szobájába, de nem volt ott. Így én nyitottam ajtót. Persze, egy szál alvósban.*
- Tádá! *jelent meg előttem Sungjong. Mit ne mondjak... majdnem szívrohamot kaptam, olyan kis jelenetet levágott.*
- O-oppa. *inogtam kissé meg. Ez egyre kínosabb. Tegnap úgy látott, mint valami ázott kutyát. Most meg alvósban, egyre jobb.*
- Végre felébredtél. *kuncogott.*
- Honnan...
- 10-kor küldtem el a lakásotok előtt a tweetet és addig vártam, hogy válaszolj. Gondoltam akkor már biztos fent leszel és csengetek.
- Te nem vagy normális... *kerekedtek ki a szemeim.* - Gyere be! *invitáltam be.*
- Igazság szerint, egy szívességet szeretnék kérni...
- Mégpedig? *ültettem le és mellé ültem.*
- Megszárítanád a hajamat?
- De, hát nem is vizes. *érintettem meg.*
- Ma lesz egy fotózásom egy sportmagazinnak. Szörfös leszek és vizes lesz a hajam, szóval szeretném, ha eljönnél.
- És szárítsam meg a hajad? *kuncogtam el magam.*
- Aha, légyszíves. *nevetett.*
- Végül is... egy kölcsön hajszárítás... visszajár. *álltam fel.* - Mikor lesz? Összekészülődök akkor.
- Nem kell sietned, csak nyugodtan.
- Kérsz valamit?
- Nem, köszönöm.
- Akkor addig nézz egy kis TV-t. *nyújtottam neki oda a távirányított, majd elindultam készülődni. Gyorsan rendbe szedtem magamat. Amikor pedig készen lettem már indultunk is a partra. Sungjong mellett elfelejtettem minden bajomat, mert folyamatosan nevetett és nekem kedvezett. Elment öltözni, majd neki is vágott szelni a vizet. Nagyon ügyes volt. Én is szeretnék így szörfözni, mint ő. De nem hiszem, hogy nekem lenne ilyenekre időm. Ahogy néztem őt, elkuncogtam magam. Sokszor nézett arra felém, de próbált a kamerára koncentrálni. Viszont, így vizesen még szexibb volt, mint eddig.*
- Szia! *integettem neki. Mosolygott, majd újra a kamerára figyelt. Elég sokáig a vízben volt. Féltem, hogy megfog fázni. De mikor már elkezdtem volna aggódni, akkor közölték vele, hogy jöjjön ki a vízből. A parton készítettek róla még pár fotót, majd ahogy készen lett, jött is be velem az egyik felállított stúdióhoz, amit direkt erre a célra csináltak. Viszont szerintem, inkább hasonlított sátorra, mint stúdióra.*
- Hova dugom be? *kezdtem keresgélni konnektort.*
- Akkumulátoros. *mutatta.*
- Jaaaa. *ámuldoztam.* - Na, ülj le!
- Oké. *vigyorgott és leült. Én pedig elkezdtem szárítani a haját. Láttam rajta, hogy élvezi. De ki nem? Nekem is olyan jól esik, ha valaki kényeztet.*
- Kész is!
- Ez gyors volt.
- Maxra állítottam.
- Köszönöm. *mosolygott.*
- Kérdezhetek valamit?
- Persze.
- Woohyun Oppa azt mondta, hogy a bandátokból van két rajongónk. Kik azok? Az egyik Dongwoo Oppa, igaz?
- Bingó. *bólogatott.*
- De ki a másik?
- Szerinted?
- Nem tudom...
- Keresi a társaságod és elhív magával mindenfelé... nem elég egyértelmű?
- Hm... mondjuk Woohyun O...
- YiYi! *szólt közbe.*
- Csak vicceltem. *nevettem fel.* - Te vagy az?
- Azt hiszem. *nyújtotta a nyelvét.*
- Te kis hazug!
- Ha akkor bevallom, akkor egyből elszállsz...
- Nem is! Bezzeg te elvártad, hogy túl tökéletes legyél. *löktem meg kicsit.*
- Ez alap! *állt fel.*
- Hogy ismertetek meg minket?
- Titok.
- Ne titkolózz!
- Deeee.
- Oh, Sungjong-shi... *lépett be egy újságíró.* - Wow, 2G YiYi! Micsoda meglepetés! Csak nem elkísérte önt a barátnője? *fordult Sungjonghoz.*
- Te-tessék?
- Nem vagyok a barátnője. Kérem, ne terjesszen semmilyen pletykát! Hazamegyek. *fordultam Sungjonghoz.*
- Mi? Máris? Azt hittem, hogy ketten... *de nem fejezte be, mert az újságíró még mindig ott volt.* - Ahogy gondolod.
- Add ide a telefonod!
- Oké. *nyújtotta át, majd a kakaotalkon megkerestem magamat és bejelöltem.*
- Szia! *integettem.* - További szép napot!
- Szia. *integetett vissza és nagyokat mosolygott. Hazamentem és gyakorolni kezdtem egy kicsit. Bár elég nehéz volt Key nélkül, de valahogy megoldottam. Észre se vettem, hogy elrepült az idő. Felhívtam YuYut, mert már aggódtam miatta. Nagyon makacskodott, de mivel elfáradtam semmi erőm nem volt vitatkozni. Elvánszorogtam magam az ágyamig, majd lefeküdtem és aludtam. Reggel mikor felkeltem YuYu már megint nem volt otthon. Miért kell ennyire törekednie? Csak felsóhajtottam. Reggeliztem és megint nekiálltam a koncerttel kapcsolatos dolgoknak. Újra eltelt az idő, már csak arra eszméltem fel, hogy a menedzser hív.*
- YiYi, azonnal gyere! YuYu, kórházba került!
- Később mindent elmagyarázok!
Magán kórház volt, hogy a rajongók ne tudjanak meg semmit. Mikor beléptem a kórtermébe a SHINee már ott volt. Beszéltem egy kicsit a menedzserrel, majd sürgős dolga akadt és elment.
- Ti minek vagytok itt? *fordultam a SHINee felé.*
- Azért ennyire mi se vagyunk gerinctelenek,  hogy magára hagyjuk. *válaszolt Jonghyun.*
- Ja, persze... *húztam a szám.*
- Neked kellett volna itt lenned először! Ha jössz normálisan próbákra akkor ez most nem történt volna meg. *vágta a fejemhez Key.*
- Most azt hiszed, hogy ez az én hibám?
- Nem elég, hogy rossz leader vagy, de borzalmas barát is. *folytatta Onew.*
- Ne szólj szám, nem fáj fejem. *kezdtem rá hunyorítani. Tudom, hogy igaza van és tényleg az én hibám az egész. Nem lett volna szabad magára hagynom és csak Sungjonggal törődnöm. Elővettem a telóm és írtam is neki kakao-n.*
-"Szia.~Hol vagy?"
- "Szia. Dolgozom és te?"
- "Kórházban..."
- "Tessék?! Mit csinálsz te ott?"
- "Nem én... YuYu."
- "Oh, jobbulást neki."
- "Kérhetnék egy szívességet?" 
- "Most már mindig szívességet fogunk kérni egymástól?"
- "Oppa..."
- "Na, mondd..." *közben láttam, hogy Key szeme majd kiesik annyira nézte, hogy mit írok.*
- "Tudnál szólni Dongwoonak, hogy jöjjön ide? Nagyon sokat segítene... YuYu és ő megbíznak egymásba. Biztos jól esne neki, ha itt lenne most. Kérlek!" 
- "Meglátom, hogy mit tehetek...."
- "Köszönöm." 
*5 perc múlva már kaptam is az üzenetet.*
- "10 perc és ott lesz."
- "Köszönöm szépen!"
- "Jössz nekem eggyel."
- "Majd meghívlak valamire."
- "Szavadon foglak." 
- Tudnátok figyelni rá egy picit? *fordultam feléjük.* - Mindjárt jövök.
- YiYi! *szólított meg YuYu, felébredt.* - Hol vagyok!
- Hál' istennek! *karoltam át szinte azonnal. Nagyon féltem őt.* - Kórházban.
- Miért?
- Túlterhelted magad és összeestél. Pár napig feküdnöd kell és pihenned, különben nem gyógyulsz fel rendesen!
- Sajnálom, hogy gondot okoztam. *hajtotta le a fejét.*
- Egyáltalán nem okoztál gondot. *simogattam a haját.*
- De most van egy meglepetésem neked, ígérem, hogy utána beszélünk! *mosolyogtam rá.*
- Visszajössz majd?
- Persze. *bólogattam és indultam is meg a kórház elé. Várakozni kezdtem. Néztem mindenfelé, hogy hol láthatom meg. Láttam, hogy valaki kiszáll egy fekete autóból és nagyon ismerős volt nekem.* - Sunbae!
- YiYi! *mosolygott rám.*
- Köszönöm, hogy eljöttél és sajnálom, hogy megzavartalak.
- Olyan gyorsan jöttem, ahogy csak tudtam... de ugye jól van?
- Most kelt fel, mintha csak tudta volna, hogy jössz. *kuncogtam el magam.* - Gyere! *kezdtem el húzni a kórteremhez.*
- Itt vagyok! *léptem be. Mögöttem pedig Dongwoo állt. Megvetően nézett kissé a SHINee-ra talán a történtek után. Szó nélkül meghajolt nekik és közelebb lépett YuYuhoz.*
- Hogy vagy? *mosolygott rá.*
- Akkor egyszer egy! *fordultam a SHINee felé.* - Most Sunbae marad itt... szóval, kifelé!
*Nem kellett sokáig könyörögni nekik, megindultak.*
- Attól, mert még idehoztad nem lesz jobb. *suttogta mellettem Jonghyun.* - A felelősség rajtad van és te elbuktál, mint barát és, mint leader. Menj haza és ápolgasd a kicsi lelkedet.
Szinte szíven ütöttek a szavai, de mivel nem akartam YuYuékat zavarni, így úgy tettem mintha Jonghyun semmi sértőt nem mondott volna. Csak kifordultam és magukra hagytam őket. Ez a bunkó... legszívesebben álomba sírnám magam, ahonnan soha többet nem kelnék fel.

Jun Ji Hyun -

Fotózás után kiderült, hogy a fellépést előre tették és alig van már időnk a felkészülésig és a koncert még össze sincs állítva, próbálni is alig próbáltunk. Mindenki nyugtalan lett, aztán YiYi és Onew elmentek megbeszélni a koncert felépítését. Aztán egyszer csak jött az üzenet, hogy találjak ki fanservice-t és próbáljam is el a fiúkkal. Nagyon örültem neki. De megcsináltam.
- Na az a helyzet, hogy YiYi azt kéri tőlem, hogy találjak ki fanserviceket és próbáljuk is el. *mondtam a fiúknak.*
- Oh! *csillant fel a szemük.*
- Meg kéne beszélni. *ültem le.*
- Igen! *mondta Taemin.*
- Szerintem neked mindenképpen kéne egy Jonghyunnal! *mondta Key.*
- Mert?
- Mert titeket meg fog enni a közönség! *mosolygott.*
- Én meg téged. . *húztam a szám.* - De oké, gondolom te YiYivel akarsz egyet.
- Igen!
- Rendben!
- Én is szeretnék veled! *mondta Minho.*
- Oké, akkor te leszel velem és YiYivel pedig Key és Onew.
- És én? *kérdezte Taemin.*
- Veled mind a ketten leszünk! *mosolyogtam.*
- Én jártam a legjobban. *villogott a többiek előtt Taemin.*
- Na akkor el kéne próbálni. *mondtam és felálltam.*
Bekapcsoltuk a zenét és táncolni kezdtünk majd oda jött Jonghyun és belehajolt a nyakamba mire én automatikusan végig simítottam a nyakán és beletúrtam a hajába. Ő átkarolta a derekam és hátra döntött majd vissza és megpörgetett. Körbe jártam és ott hagytam majd Minho jött oda hozzám és kézen fogva táncoltam vele. Ő akarta ezt, majd eljátszottam YiYi szerepét is és Keyhez mentem. Utána Taeminnel is elpróbáltam a dolgokat. Majd megint újra próbáltunk, Jonghyun nagyon élvezte mert egyre több elemet tett bele és szinte már ott fektetett meg a próbaterembe, de a többiek visszafogták magukat. Majd elmentünk Jonghyunnal még próbálni a dalt. Egyszer énekeltük együtt és akkor se figyelt a dalra. Nagyon sokat kellett gyakorolnunk ezért neki is ugrottunk. Viszonylag jól ment, de még mindig nem sikerült koncentrálnia a dalra.
- Mit csináljak veled, hogy végre oda tudj figyelni?
- Nem tudom. *sóhajtott.*
- Húzzak magamra zsákot?
- Még az is jól állna. . *sóhajtott.*
- Nem tudok akkor veled mit tenni. . muszáj másnak átvenni a helyed!
- Nem! Figyelek! Mindent beleadok csak ne mással duettezz!
- Akkor figyelj! *kezdtem újra a dalt és direkt figyeltem rá. Most jobb volt egy fokkal, de ez sem tökéletes még.* - Már jobb voltál, de ne álljunk meg! *kezdtem megint.*
Ezt még egy párszor eljátszottuk.
- Nem akarsz már pihenni? *kérdezte.*
- Nem, de te nyugodtan pihenj. *kezdtem újra a dalt, de ő is folytatta velem.*
Majd bejött YiYi és azt mondta, hogy hazamegy. Láttam rajta, hogy van valami baj. Haza akartam vele menni, de azt mondta, hogy nem kell és nyugodtan próbáljak Jonghyunnal meg a srácokkal. Sok dolog hátra volt még ezért egyeztem bele, amúgy haza mentem volna vele. Majd mikor elment mi folytattuk a próbát és sokáig abba se hagytuk.
- Nagyon keményen dolgozol. Ez még nekem is sok. *mondta.*
- Muszáj.
- Tetszik ez.
- Mi?
- Hogy ilyen vagy. *mosolygott.*
- Oh köszönöm. *mosolyogtam.*
- Ugyan. *mosolygott még mindig.* - Ugye mára már befejeztük?
- Nem! Még el kéne próbálni a táncokat és a fanservicet is.
- Meg fogsz szakadni!
- Ne félts engem!
- De ha bajod lesz!
- Nem lesz! *ráztam a fejem.*
- Rendben! *mondta és átölelt.*
- Oppa. . khm. . *toltam el egy kicsit.*
- Bocsi. *mosolygott kínosan.*
- Menjünk át a többiekhez! *mondtam.*
- Rendben! *indultunk el.* - Aggódsz valamiért?
- Mert?
- Mert gyorsabban mész. .
- Csak YiYi, tudom, hogy történt valami és azt a többiek tudni fogják! *nyitottam be hozzájuk.* - Sziasztok!
- Sziasztok! *mondták gúnyosan.*
- Mi történt itt? *kérdeztem.*
- Semmi. . mi lett volna? *kérdezte Onew.*
- Miért ment haza YiYi?
- Te miért nem mész haza? Gondolom neked sincs kedved velünk lenni csak megjátszod! *vonta meg a vállát Key.*
- Mi? *akadtam ki.*
- Hé! Ez igaz? *kérdezte Jonghyun.*
- Nem! Én nagyon szeretek veletek dolgozni! *mondtam.*
- Ellentétben YiYivel.
- Mi? Magyarázzátok már el!
- Majd Key elmondja! *mondta Onew.*
- Nekem azt mondta, hogy ő nem szeret velünk dolgozni és ez neki csak egy munka. *mondta Key.*
- Gondolom te is így vagy ezzel. *mondta Minho.*
- Nem! *ráztam a fejem.* - Akkor még itt lennék?
- Munka. . *jegyezte meg Taemin.*
- Meg csak Jonghyun miatt. . . jobb lenne megfektetne és akkor te is elárulnád az igazi éned! *mondta Key.*
- Ne merd! *ütöttem volna meg, de Jonghyun lefogott.*
- Ne beszélj vele így! *mondta Jonghyun.*
- De arra megy. . nem vetted észre? Jaj duett Jonghyunnal, jaj fanservice Jonghyunnal amibe majdnem megbasszátok egymást. . *változtatta el Key a hangját és Jonghyun hirtelen ellépett tőlem és elengedte a kezem.*
- De ez nem igaz! Te hoztad fel a fanservice-nél is, hogy legyünk együtt Jonghyunnal! *emeltem fel a hangom.*
- Ne kiabálj! *mondta Jonghyun.*
- Mert? Nem mondod meg mit csináljak!
- Én vagyok az Oppad!
- Tele van veletek a fejem! Arra sem gondoltok, hogy YiYi egy makacs lány és nem úgy értette amit mondott? Persze, hogy nem. . mert nem is ismeritek, de azt hiszitek, hogy mindent tudtok róla és rólam is. . pedig ez kicsit sem igaz! *ordítottam velük.* - És ne merjetek lecsitítani mert beverek nektek!
- Akkor, hogy értette? Ha mi nem vagyunk akkor ki indít el titeket? *kérdezte Onew.*
- Tudod van saját erőnk is! *mondtam.* - És nem is értem mire való volt ez az egész közös projekt! Csak eltávolodtunk egymással YiYivel és az agyamra mentek!
- Kibújt a szög a zsákból! *mondta Key.*
- Elegem van abból, hogy Jonghyun folyton a seggembe van és lélegezni nem hagy. . van magánéletem. YiYinek is van és elege van, hogy Key a seggébe van folyton. . . Hisztiztek és semmi se jó nektek. . akkor minek karoltatok fel?
- Mert azt hittük mások vagytok! *mondták.*
- Bocs. . én is azt hittem, de semmivel se vagytok jobbak egyik bandánál sem!
- Dehogy is nem! *mondta Minho.*
- Nem!
- De!
- Hagyjatok inkább békén! Vége lesz ennek a projektnek és látni nem fogtok minket!
- Az a baj, hogy de mert egy cégnél vagyunk. . *mondta Key.*
- Pukkadj már meg! *ordítottam és feldöntöttem az asztalt.*
- Ne törj össze semmit! *fogott le Jonghyun.*
- Te ne szólj! Nem tudsz a dalra se figyelni ha ott vagyok! Szánalom. . . *rántottam ki a kezem a kezéből.*
- Huh. . hogy az a. ..
- Inkább megyek én is! *vettem a cuccom.*
- Isten veled! *mondták majd elmentem.*
Annyira siettem, hogy a bejáratnál összefutottam valakivel és felestem.
- Oh bocsi. Nem figyeltem oda. *vakarta a fejét majd felsegített.*

- Semmi gond, én sem figyeltem. *néztem fel és akkor láttam, hogy Dongwoo az.* - Oh. . Oppa. *hajoltam meg.*
- Szia! *mosolygott.* - Te vagy YuYu, igaz?
- Igen! *bólintottam. Kivételesen nyugodt voltam a közelébe.*
- Hova sietsz ennyire?
- Haza!
- De hát még csak most kezdődött a nap!
- Öhm nem. . nekem már vége. Ez hosszú, és igazából nem is tudhat róla senki se. *vakartam a fejem. Úgy elmondtam volna valakinek, de nem tehettem.*
- Kérlek oszd meg velem! *nézett a szemembe.*
- Nem tehetem!
- Tudok titkot tartani!
- Nem! Kérlek Oppa! Nincs dolgod?
- Most épp nincs. *vonta meg a vállát.*
- Oh.
- De ahogy látom neked sincs!
- Nincs. *vontam én is meg a vállam.*
- És látom, hogy nyomja valami a lelked! Kérlek! Érdekelnek az ilyen dolgok!
- De Oppa, azt sem tudod, hogy milyen dolog ez. *kuncogtam kicsit.*
- De akkor is!
- Hát jó, de tényleg ne mondd el senkinek!
- De akkor menjünk nyugisabb helyre! *vezetett ki a közeli parkba.* - Na most már mesélhetsz!
- Hát lenne nekünk egy közös projektünk a SHINee-val és előre hozták a koncertet, minden felborult. YiYi-t meggyanúsították, hogy nem szeret a SHINee-val együtt dolgozni, engem meg azzal, hogy csak arra megyek, hogy Jonghyun megfektessen és azért mondom azt, hogy szeretek velük együtt dolgozni. De ez egyik sem igaz. Nem értem miért akarják ezt a vitát. . . de az tuti, hogy még egyszer nem dolgozunk együtt velük. . *nyíltam meg neki teljes nyugodtsággal mintha ezer éve ismernénk egymást. Én nem tudom mi ütött belém, de megnyugtatott, hogy elmondhattam valakinek.*
- Ez borzalmas. . nem is hittem, hogy a SHINee ilyen bunkó tud lenni két ilyen aranyos lánnyal. . *húzta a száját.*
- Semmi se olyan mint amilyennek látszik!
- Most már látom. De nyugi, nekem elmondhatsz mindent!
- De Oppa. . nem is ismerjük egymást! *mondtam.*
- De elég sokat leszek most a e cégednél és bármikor megkereshetsz!
- Egyszerűen azt sem értem miért nyíltam meg neked. *csodálkoztam.*
- Mert bízol bennem! *mosolygott.*
- Benned mindenki bízik.
- Nem mindenki! Főleg így még senki se bízott bennem!
- Az a baj, hogy túl hamar megbízok emberekbe!
- Bennem nem fogsz csalódni! *mosolygott.*
- Köszönöm. *mosolyogtam én is és megszólalt a telefonja. A csengőhangja pedig a mi zenénk volt. Kikerekedett a szemem majd vigyorogva felvette és kicsit arrébb ment.*
Nagyon meglepődtem, erről beszélt Woohyun YiYinek? Dongwoo lenne az egyik nagy fan a bandából? Nem tudtam máshoz kötni ezt. Majd mikor végzett visszajött mellém.
- Bocsi csak Woohyun volt az. *mosolygott.* - Most el kell mennem mert dolgom akadt, de még biztosan találkozunk!
- Igen, biztosan! *bólintottam.*

- Örültem a találkozásnak! *mosolygott.*
- Én is! *mosolyogtam majd elment és én is hazamentem.*
Nem volt otthon YiYi, nem tudtam hol van, aggódtam kicsit, de lekezdtem nyomkodni a telefonom és lassan megérkezett ő is.
- Szia! *köszöntem neki.*
- Szia! *köszönt vissza.* - Hát te?
- Összevesztem a srácokkal. . elmondták mi volt. nagyon kiakadtam rájuk.
- Mi? Hogy-hogy összevesztél velük?
- Meggyanúsítottak, hogy én csak arra megyek, hogy Jonghyun megfektessen!
- Ezek bolondok. . . *akadt ki.*
- Téged meg azzal gyanúsítottak, hogy nem szeretsz velük együtt dolgozni.
- Igen. . mert megjegyeztem Keynek, hogy én a saját erőnkből akarok feltörni és nem a SHINee oldalán, de ezt ő félreértelmezte és nem tudtam nekik megmagyarázni. .
- De így most mi lesz a közös fellépéssel?
- Nem tudom, de én nem fogok tőlük bocsánatot kérni mert nem is csináltam semmit!
- Én sem fogok esedezni nekik elhiheted!
- Tudod mit? Ha ez nem jön össze akkor is feltörünk a saját erőnkből jó? *ült le mellém.*
- Rendben! *bólintottam.*
- De ne is beszéljünk róluk.
- Rendben! Hol voltál?
- Sungjong Oppa elvitt a cégükhöz és megszárította a hajam mert Key telibe nyomta az arcom üdítővel. .
- De kedves Sungjongtól ez. *mosolyogtam.* - Key meg egy barom. . . nagyon haragszom rájuk. De nem találod ki én is kivel beszéltem ma! *csillant fel a szemem.*
- Na?
- Dongwoo Oppa! És elmondtam neki mindent. . valamiért megbíztam benne és meghallgatott. Majd csörgött a telefonja és nem hiszed el, de a mi zenénk a csengőhangja. *vigyorogtam.*
- Tényleg? *ámult el.*
- Igen! *vigyorogtam.* - És lehet erről beszélt neked Woohyun! A rajongók a bandából. Az egyik tuti Dongwoo. Túl kedves volt velem.
- Lehet, sosem lehet tudni. Ez majd kiderül. *mosolygott.* - De én most megyek lefürdök és alszom. Fáradt vagyok.
- Rendben! *mosolyogtam majd elment fürdeni utána én is.*
El is aludtunk hamar majd másnap mikor felkeltem bementem a sutdióba. Még YiYi nem is kelt fel. Jonghyun is ott volt.
- Mit keresel itt? *kérdezte.*
- Jöttem a dolgom végezni. . még sok dolgunk van hátra a koncertig.
- Ide jöttél mikor tegnap megbántottunk?
- Mit tudok mást csinálni?
- Bedurcizol és otthon maradsz?
- Akkor soha az életbe nem lesz belőlem jó táncos és énekes. *mondtam majd levettem a pulcsim.* - De te minek vagy itt mikor még a többiek nem?
- Csak bejöttem, baj?
- Nem! Így legalább tudunk próbálni.
- Igen! *mentünk is át a studióba és elkezdtük megint átvenni a közös dalt.*
Jól ment és már nem is figyelt rám. Jót tett ez a veszekedés ennek a produkciónak, na dehogy a többinek jó lesz-e vagy sem. . az még kiderül. A fanservice az tuti káosz lesz. . már látom előre. Aztán megjöttek a fiúk is és benéztek.
- Szia Jonghyun! *köszöntek neki. Különösen nem érdekelt, hogy nem köszönnek.*
- Sziasztok! *köszönt vissza és nem is köszöntem nekik.*

Majd folytattuk a próbát utána pedig átmentünk a srácokhoz és a táncokat gyakoroltuk. Nem figyeltek rám és a fanservice sem az igazi volt. De nem érdekel, csinálom a dolgom! YiYi nem jött be, de talán jobb is. Kicsi nyugalom kell neki. Majd a srácok elég hamar elmentek már én még maradtam és egyedül próbáltam a táncokat és az énekeket. Nagyon fáradt voltam már és már majdnem csak a staffosok voltak a cégnél bent, de még csináltam. Vettem egy kávét és folytattam. YiYi hívott.
- Szia! *szóltam bele.*
- Szia! Mikor akarsz haza jönni?
- Még nem most! Sok dolgom van még! De ígérem majd megyek! Nyugodtan fürödj meg és aludj!
- YuYu!
- Kérlek!
- Rendben! *sóhajtott. Nem volt sok ereje.*
- Majd megyek! Szia! *tettem le és folytattam.*

Átvettem mindent, minden szöveget átelemeztem és próbáltam valamihez kötni, hogy jobban kitudjam fejezni az érzéseimet. Mikor már a kávé se segített, az az éjjel 3 fele elindultam haza. Mikor betoppantam próbáltam nagyon halk lenni mert YiYi már aludt. Lezuhanyoztam és aludtam is. Reggel megint előbb keltem mint YiYi és megint előbb mentem be a céghez. Nem aludtam sokat. Olyan 3 órát. Megint nekikezdtem majd megjöttek a srácok, és velük is megint átvettem. Folyton szünetet akartak tartani, de én nem és én mindig folytattam. Annyira hagytam abba, hogy vettem kávét megint mert ezúttal már délután 2.kor nem bírtam az ütemet és még egy csomó dolgom volt. Átvettem Jonghyunnal is a dalt és egyre jobban ment. Ennek örültem de nem tettem szóvá. Megint tovább maradtam, ezúttal már 4-ig. Megint hazaestem és lefürödtem, elaludtam és már keltem is fel. Bementem és alig éltem, de tartani próbáltam az iramot. Megint mindent átvettünk és

ezúttal a srácok is jobban viszonyultak a fanservicenél. . nem tudom mi volt velük, de nem is ez volt a legnagyobb bajom. Egész nap fájt a fejem és a kávé sem segített már. A hangom elment és nem ért semmit még a meleg tea se neki. Ezért nem vettük át Jonghyunnal a dalt, de így több idő jutott a táncra. Aztán egyszer csak éreztem ahogy instabillá válik a föld és elsötétedik minden. Elájultam. A következő kép amire emlékszem, hogy a kórházba vagyok és a srácok valamint YiYi ülnek körülöttem.