- Álomszuszék! *keltegetett.*
- Csak még egy picit. *néztem fel rá majd vissza borultam.*
- Nincs egy pici! *húzott ki az ágyból.*
- Mindent a rajongókért. *motyogtam és a kispárnámmal elindultam az ajtó felé.*
- Te mit csinálsz? *kuncogott és vissza húzott.*
- Megyek. .
- Hova?
- Vissza az ágyba. *kuncogtam és visszamentem.*
- YuYu! *húzott megint ki.*
- Megyek már na. . *dörmögtem és ránéztem a telefonomra.* - Úristen. YiYi! Menjünk! *kapkodtam.*
- Most meg mi ütött beléd? *kuncogott ismét.*
- Mennünk kell! *öltöztem fel.*
- Még egy óránk van!
- Kajak? *néztem megint a telefonom.* - Ahj. . miért szivatsz? *beszéltem a telefonhoz.*
- Na gyere! Sose baj ha előbb oda érünk!
- Jó, de igyunk meg egy shake-t előtte. *vettem a cuccom és mentünk.*
- Mindenképpen. Shake mániás. *kuncogott YiYi és út közben vettünk shake-t.*
- Az epres a kedvencem. *jelentettem ki.*
- Mégis narancsosat vettél.
- Mert azt is szeretem. .
- Istenem. *kuncogott YiYi. Néha az agyára megyek.*
Mikor beértünk még egy banda próbált. Ők most este óta itt vannak vagy most jöttek? Nem tudom, de megvártuk őket ott kint a terem előtt. Nem voltak bent sokáig. Kijöttek és megcsapott az izzadság szag. Köszöntünk nekik majd bementünk.
- Ezeknek aztán volt szaguk. *jegyeztem meg.*
- Bolond! Tudod, hogy mi se vagyunk rózsa illatúak mikor vége a próbáknak!
- Beszélj a nevedbe!
- Mert te telerakod magad parfümmel! *kuncogott.*
- Vattacukros. *toltam az orra alá.*
- Tudom milyet használsz! *kuncogott.*
- Rendben! Akkor kezdhetjük?
- Persze! *vettük le a pulcsit és elkezdtünk táncolni.*
Megbeszéltük, hogy min akarunk változtatni és megcsináltuk, majd gyakoroltuk. Nem sokára lesz egy fellépésünk amire 1000%-ba odaakarjuk magunkat tenni. Sok próba után kicsit megpihentünk.
- Ez jól esett. *sóhajtottam.*
- Nekem is.
- Jó reggelt! *jött be a főnök.*
- Jó reggelt! *jött be a főnök.*
- Jó-jó reggelt! *pattantunk fel és meghajoltunk.*
- Látom már kora reggel gyakorolnak. Nagyon helyes. Csak azért jöttem mert a fellépésüket előrébb tették.
- Mikorra? *kérdeztem.*
- Két nap múlva fellépnek!
- Értem. *bólintottam.*
- Remélem nem okoznak csalódást.
- Nem fogunk. *mondtuk.*
- Rendben! További szép napot! *ment ki a főnök.*
- Szép napot! *mondtuk.*
- Na ez jó. Két nap és itt a fellépésünk. .
- Nyugi, megoldjuk! Tudjuk a táncokat meg mindent!
- Igaz. *mosolyogtam.*
- Na látod. Gyere csináljuk még aztán átvesszük a dalokat!
- Én tegnap nem tudtam elaludni és eszembe jutott egy jó dal! *pattantam fel.*
- Remek! Dúdold magadba aztán megnézzük!
- Oké! *mosolyogtam és tovább táncoltunk.*
Majd mikor végeztünk hazamentünk átöltözni és lefürdeni majd egyenest a studióba vettük az irányt.
- Na hajrá! *mondta YiYi.*
- De nem tudom. . le kell írnom! *vettem egy papírt a kezembe és egy ceruzát és írni kezdtem.*
- Hajrá! *bíztatott.*
- Oké-oké! *gondolkodtam el majd írtam tovább. Egy idő után felkiáltottam.* - Kész! *mosolyogtam.*
- Na hajrá!
- Rendben! *kezdtem el énekelni a saját kitalált ritmusomra a dalt.*
- Ez nagyon jó. *mosolygott YiYi mikor végeztem.*
- Igen, ez egy jó kezdet. *mondta a producer.*
- Dolgozhatunk vele?
- Persze! Akár a fellépésre már kész is lehet. *mondta.*
- Mire várunk még? *csillant fel YiYi szeme és elkezdtünk dolgozni.*
- Na akkor megyek én először. *mentem be a mikrofon mögé és elkezdtem.*
- Itt kicsit vidd feljebb! *szólt a producer.*
- Így? *mutattam meg.*
- Tökéletes. *mutatta én pedig tovább énekeltem.*
- És innen kéne valahogy belevonni YiYi-t. *mutattam.*
- Igen!
- Várj megyek! *jött mellém.*
- Próbáld ezt meg! *mutattam neki.*
- Rendben! *elkezdett énekelni. Mint mindig, tökéletes hangja volt.*
- És innen ketten együtt! *mondta és beszálltam.*
Eldolgozgattunk még egy kicsit rajta. Konkrétan az ének közbe a dallamot is összeraktuk. Nagyon jól éreztük magunkat és tényleg kész is volt a dal, már csak be kellett tanulni és egy táncot hozzá. Mikor végeztünk hazamentünk.
- Tudod milyen tánc lenne a legjobb ehhez?
- Na?
- Ilyen keményebb. . tudod. *csillogtak a szemeim.*
- YuYu! Már itthon vagyunk, ne mindig a munkára fókuszálj mert belefáradsz!
- De nem! Annyira táncolhatnékom van! Nem jössz el velem sétálni?
- Nem! Fáradt vagyok!
- Rendben! Akkor megyek egyedül! *mosolyogtam.*
- Vigyázz magadra!
- Rendben! *indultam el.*
Senki nem volt az utcán. Pont jó volt. Betettem a fülesem és elkezdtem táncolni. Túl sok energiám volt. YiYi a leader ezért neki több dolga van mint nekem. Nem is csodálom, hogy fáradt. Mikor meguntam haza mentem. YiYi már aludt. Olyan édes. Betakartam és elmentem fürdeni majd én is álomba merültem. Másnap reggel megint mentünk a kiadóhoz. Én ma a táncon akartam többet dolgozni viszont YiYi a dalon.
- Jó. . te vagy a leader, menjünk a studióba. *adtam fel.*
- Ne kötekedj! A dal fontosabb!
- Tudooom. *mentem utána. Utálom mikor ilyen.*
Elkezdtünk dolgozni a dalon. Élveztem ezt is, de a táncot jobban. De hát azt majd utána. YiYi sok mindent változtatott még. Szóval ezért akart a dallal foglalkozni.
- Ez nekem túl magas! *mondtam.*
- Megtudod csinálni! *mondták.*
- Hát jó. *próbáltam kiénekelni, de nem ment.*
- YuYu!
- Nem megy! *sóhajtottam.* - Vedd át ezt a részt!
- Tényleg! Tök jól nézne ki! YuYu énekel alap szinten és közben ezt az egy hangot YiYi felviszi az egekbe! *jött lázba a producer.*
- Próbáljuk meg. *sóhajtott YiYi.*
Tökéletesen ment. Remélem nem fog elmenni a hangom az erőltetéstől.
- Na látjátok! Nagyon jó! Akkor ez marad így!
Majd még elpróbáltuk egyszer-kétszer és a táncpróbákra kaptunk egy CD-t a dalról. Átmentünk a tánc teremhez ahol már megint az a banda gyakorolt. Elmentek és bementünk.
- Na most te jössz! Nagy táncosom! *ölelt meg YiYi. Nagyon jól esett.*
- Rendben! Tegnap este sok eszembe jutott. Pl ez. *tettem be a CD-t és elkezdtem táncolni.*
Megmutattam neki 3 lehetőséget.
- Szerintem a második a legjobb! *mondta.*
- Nekem is az tetszik a legjobban! *mosolyogtam.*
- Akkor gyerünk! *állt mellém és elkezdtük.*
Elkezdtük betanulni a táncot, de nagyon fáradtak voltunk a végéhez már szóval hagytuk.
- Holnap csak a táncot fogjuk gyakorolni! *mondta.*
- Rendben! *mosolyogtam.*
- Ugye ma nem mész sehova?
- Nem!
- Helyes!
- De! Fürdeni! *kuncogtam.*
- Oda mehetsz! *kuncogott és el is mentem fürdeni.*
Utánam YiYi ment és lefeküdtünk aludni. Megint egy hosszú napon vagyunk túl. Nagyon élvezem a munkát, de fárasztó. Nekem nem is a tánc igazán, hanem a dal része. Unalmas egész nap ott bent ülni a stúdióba.De mindegy is, ez is hozzá tartozik. Aztán a másnapot a tánccal töltöttük. Egész nap táncoltunk. YiYi kicsit elfáradt, de én nagyon élveztem. Majd együtt vettük a táncot és a dalt is. Azután hazamentünk és lepihentünk időbe. Holnap a nagy nap. Nem aludtam valami jól. Izgultam. Reggel mikor felkeltem felöltöztünk és indultunk a fellépés helyére. Mikor odaértünk megdöbbentünk még mi is. 1000 reflektor és több ezer szék volt kitéve.
- Te jó ég. *néztem körbe.*
- Atyaúristen. *ámult el YiYi is.*
- Ezt mind nekünk? *kérdeztem.*
- Nem tudom. *mondta még mindig ámulva YiYi.*
Közelebb mentünk és rögtön betámadtak minket a tervezők és a sminkesek, stylistok. Megbeszéltük, hogyan lesz ez az egész. Majd gyakoroltunk kicsit és átöltöztünk, kisminkeltek minket. Nagyon izgultam. Gyűltek a rajongók a székekre és lassan lehetett hallani ahogy a mi nevünket mondogatják. Nem csak fiúk, de szép számmal lányok is voltak a nézőtéren. Az utolsó simítások voltak hátra. A lábam nagyon járt és féltem, hogy elrontok valamit. YiYi se volt épp nyugodt, de ő mindig nyugodtabb mint én.
- Nyugi! Minden rendben lesz! *nyugtatott.*
- O-oké. . hiszek neked! *bólogattam.*
Aztán megjelent az a banda akik mindig ott vannak a tánc terembe. SHINee. . ők konferálnak fel. Mit ne mondjak eléggé megnéztek minket. Persze fiúk, de ennyire feltűnően. . na mindegy is. Mikor kiléptek a tömeg egyik fele sikítva örült nekik a másik fele csendbe figyelte amit mondanak. Mikor elhangzott a nevünk YiYi megfogta a kezem és ezzel sok erőt adott. Bíztam benne és már nem is féltem annyira. És mikor lejöttek a srácok a színpadról mindegyik ránk kacsintott. Majd oda jött Jonghyun hozzám és a szemembe nézett. Ő az a kiskutya szemű vadállat.
- YuYu! Hajrá! *mondta.*
- Kö-köszi!
- Jók lesztek! *mosolygott.*
- Remélem!
- Tudom!
- Na gyere! *rántotta el Onew.*
Ez meg mi volt? Nem értem. Olyan furcsa ez az ember. Már mikor utánuk olvastam akkor is furcsának tűnt. De YiYi-t is betámadta a kis szőke Key. A két legfurcsább a bandából. De mindegy is, kíváncsi vagyok Key neki mit mondott. Ez ilyen építő akart lenni? Nem értem. Majd ezen gondolkozva felléptünk a színpadra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése